nyolcadik hónap huszonhét. Ma kiderült, hogy hogyan is készül az igazi "French fries", vagyis sültkrumpli. Az oktatás ma hajnalban volt úgy fél négy körül. A pontos receptet sajnos nem ismertették, de nagyvonalakban ez így néz ki: végy egy adag krumplit, és egy kis olajat. Pucold meg a krumplit, az olajat tedd fel melegedni, tedd bele a krumplit, majd menj el aludni! Az egész akkor van kész, ha a tűzoltóság kijön és eloltja. A legjobb, ha nagy mennyiségben készíted, mert a tűzjelző szirénájára mindenki felébred az épületben és éhes lesz. Ezekután, jobb ha mindenkit megkínálsz, bár a népszerűségeden azthiszem ez sem fog már segíteni.

Szóval így egy hajnali főzőtanfolyam keretében, amin személyesen nem vettem részt, megismerkedhettünk a francia konyha rejtelmeivel és a svéd tűzoltósággal is egyben. A svéd tűzoltók egyébként aranyosak és gyorsak is, ezért nem kell agódni, ha valaki sültkrumpli készítésre adja a fejét hajnalban. Bár lehet, hogy a szerénységük végett nem fognak kérni az elkészült ételből...

Mivel engem nem kínáltak meg végül, így én visszamentem aludni, míg többen nekiláttak valami élelem majszolásának. Délben aztán ügyintéztünk. Buszjegy, tagsági a mérnöki karba, amivel olcsóbban ehetünk a STUK-ban (ötcsillagos menza, magyar viszonylatban)(még nem tudom, hogy megérte-e) és beszéltünk Kristina Halmssal is aki a tárgyainkat rendezgeti az egyetemen, mert itt egy diák nem tud felvenni tárgyakat. Hanem csak megmondja mit akar és mindent felvesznek helyette. Ügyintézés után bementünk az újdonsült francia barátainkkal a városba. Ott jól körülnéztünk, bevásároltunk, majd elváltunk, hogy majd otthon találkozunk. Ezután volt némi kaland a buszozással, de ez nagyon bonyolult, úgyhogy csakis kérésre ecsetelem. (végül csak hazaértünk)

Este pizaparty volt a szomszéd épületben, (Piernél), ahol megvitattuk a másnapi terveket és megtömtük a pocakunkat. Remélem ma nem lesz főzőtanfolyam, mert szeretnék egy kicsit többet aludni...

Megvan az ösztöndíj, juppíí, megittuk a pezsgőnk (finom volt) és most elkezdhetünk azon gondolkozni, mi a fenét is kell még csinálnunk indulás elött!? Persze mindenkinek mást, rám némi banki ügyintézés, autójavítás, különböző kártyák kiváltása (EÜ, nemzetközi diák) és némi szervezés várt. Mondanom se kell, ez ennél jóval hosszabbra nyúlt mert az embernek bizony egy helyre többször is vissza kell mennie. (én kb 12x jártam bankban, különböző okokból kifolyólag, de a folyószámlám ezidő alatt egy penyvel sem gyarapodott.) Lényeg a lényeg, szükség van néhány dologra. Bank: nemzetközi számla, ebanking, banki limit, értesíő sms, dombornyomott kártya, telebank, új pinkód, új belépő kód, új számlaszám. Persze ezeket mind ki is kell próbálni szigorúan elindulás előtt, és így lesz egy banki látogatásból tizenkettő! :)) Kell intézni EU kártyát - teve utca - és nemzetközi diákot, (ez 3x költözött mostanság, úgyhogy inkább mellőzném a címet) továbbá át kell gondolni a biztosítást (bankkártyához csak 30 nap külföldi tartózkodás biztosított) és dönteni kell az utazás fajtái között. Az iskola további ügyintézéseit hagyjuk, egyrészt mert iskolája válogatja, másrészt mert ezzel megint egy oldalt tele tudok írni...

Hosszú az út egy féléves Erasmus programhoz. A döntést már ugye meghoztuk, viszlát család, barátok, barátnők, tegyük hidegre magunkat egy fél évre, nagy fejes az élet hűs vizébe...

Ezt a hatalmas lépést némi papír munka és öntömjénezés követ, mivel kerekítenünk kell egy önéletrajzot és egy motivációs levelet is, mindjárt két nyelven! Pontgyűjtő táblázatot töltögetni (pont mint egy keresztrejtvény), aláírásért rohangálni, szóval csupa örümteli időtrabló dolog. No, ha ez mind megvan, akkor irány a nyomda (igen nyomda, mert ipari mennyiségű nyomat kell ám mindezekből), két példány, aláírva bla bla bla bla...

Ezután várunk, sokat és kitartóan, nem reménykedünk, csak mélyen belül tudjuk, hogy benne leszünk a kisorsoltak között (mivel a metódus nem sokban tér el egy sorsolástól) Ilyenkor persze mindíg szivárognak ki információk, de mi csak mosolyogjunk és ne engedjük a kételyt elhatalmasodni szervezetünkön.

Ha bekerültünk a nyertesek közé itt az ideje megbontani az első pezsgőnket, igen lesz még második, sőt harmadik is! De most csak a lehetőséget ünnepeljük, mert a kitárt ajtón be is kell ám lépni! Most azthiszitek ez könnyű, de ez is rengeteg papír munkával és elfecsérelt idegörlő várakozással telik majd.