Ma reggel (10 óra) beslattyogtunk a városba elintézni néhány dolgot. Nekem jégoldót és csavarlazítót kellett szereznem egy 13-as izmos kulccsal egyetemben. 10:30 a busz megállt a város közepén, leszállunk, fő utca, sehol egy ember. Még ilyet, még mindenki alszik! Hát tisztára otthon érzem magam itt. Ezek tudják hogyan kell élni... :) Körbenéztünk, ennek mi lehet az oka, s hamar kiderült, hogy a boltok csak délben nyitnak nagy többségben. Sebaj irány a benzinkút, a város szélén (10 perc séta). Benzinkúton mit árulnak? Hát szendvicseket, mimást... igaz egy városban arra van szükség... Szóval a 13-as kulcsra esély sem volt, de a másik két dolog meg lett. Rettentő boldog voltam, bár ennyire kevés jégoldót egybecsomagolva én még nem láttam, kb két fújásnyi lesz komolyan, na mindegy. A központ felé baktatva beugrottunk, egy még nem eldöntött vallási nézeteket valló templomba, ahol épp énekeltek. Egy fotó, mehetünk tovább. Á csak viccelek, nagyon szépen énekeltek, és nem mellékesen meleg volt a templomban. 12-ig gyakorlatilag teljesen megkerültük a város magját, feltérképezve hova is menjünk be ha kinyitnak a boltok. ( én már ekkor kacsintgattam a hamburgeressel...szőke női kiszolgáló...vagyis, csak éhes voltam) Egyig nézelődtünk, én találtam egy mindent árulok boltot, na itt volt kulcs de készletben és racsnis, amit meglehet, hogy rossz gyerek lévén az első mozdulattal tönkretennék... De végülis kulcsot már kértem egy osztráktól, és az egész jó, szóval ez most kimarad. 13:00 a hamburgeres felé vesszük az irányt, és ahogy haladunk a főutcán felmerül bennem, hogy meg kellene nézni a naplementét. De mivel éhesek vagyunk így nem jobbra, hanem balra megyünk. Azért valaki mégis figyel erre a mai napra, mert ott akkora sor fogad, hogy inkább lesétálunk a tengerpartra, ahol így épp elkapjuk a lemenő napot és pont. (13:30 és a nap lent van) Az ég olyan giccses, hogy alig lehet ránézni... Ezután újra próbálkozunk a hamburgeresnél, de mint derült égből a villámcsapás, otthon vár a rakott-römmel, (új kaja, olyan mint a rakottkrumpli, csak hagyma is van benne és a krumplit se főzzük meg előtte, időtakarékosság miatt, plusz mindent megkoronázva sajt van a tetején). Szóval mivel elintéztünk mindent, láttuk a naplementét, csekkoltuk, hogy a kikötő és az öböl teljesen be van fagyva, ráadásul a rakottrömmel otthon vár, ja bórsóleves is van hozzá galuskával, úgy mint otthon, persze nem olyan, így hazafelé vesszük utunkat. Végigsétálunk újra a főutcán, ahol már akkora a nyüzsgés, hogy két pillanat alatt elveszíthet benne bárkit az ember, de nagyon hangulatos. Mécsesek égnek, kis standokon mézeskalácsot árulnak különféle emberek. Ezután hamar sötétedik, az utcai lámpák, már rég égnek, és minden kavarog a maga megszokott kaotikus módján. A buszmegállóba érve, ami a főutcára merőleges, legforgalmasabb utca (gyakorlatilag egy X-el meg van jelölve a központ, olyan mint a váci utca rákóczi kicsiben, csak a rákóczin itt egy zebrával át lehet kelni, és 1x1 sávos...), szóval mint mondtam a buszmegállóba érve kiderül, hogy a busz kb egy óra múlva jön. Így kénytelen kelletlen folytatjuk utunk a váci utca folytatásán, (ajánlom mindeninek otthon, mert az is hangulatos) és kiderül, hogy itt van ám az igazi buli. Manónak öltözött gyerekek kergetik egymást, minden standon kaját árulnak, egy nagy sátorban sorbanállás után a mikulás szakállát lehet rángatni és a sátor előtt négy igazi zúzmó zabáló aggancsos bundás ácsingózik, kikötve, egy egy oszlophoz vagy padhoz, amint azt egy rendes háziállattal szokták a városban. Amúgy a rénszarvasok meglepően kicsik, nem is értem, hogy tudják elhúzni a nagypocakos szánját... Gyakorlatilag a fejem magassabban végződnek szarvasostul mindenesstül. És ez nem az s-es méret! (nem mellékesen puhus bundás aggancsuk van, amíg le nem dörgölik egy fánál) Továbbsétálva a manók jeleneteket adnak elő, nagy taps kíséretével, mi szerválunk egy egy helyben, tűzön sütött gofrit, lingonberry jammel és tejszínnel. Ezekután összefutunk a svéd tanárnőnkkel, aki engem megismert de én őt alig, mert az orra hegyéig be volt bugyolálva. Nagy öröm, majd a beszélgetés során kiderül, hogy az ő lánya volt az egyik manó. (valószínüleg le is fotóztam az egyik szarvassal). Na de tényleg, gofrit benyomtuk, kezem teljesen elfagyott, busz is jön, mostmár tényleg irány haza. Mint a tanárnőtől kiderült ez a megmozdulás egyetlen egyszer van egy évben és a mikulás helyi helytartóját (egy kerti törpét) ünnepelik. Úgyhogy ez egy nagyon spontán szervezett nagyon nap volt, ha létezik ilyen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.