Az élet nehéz mondta a hal, kimászott a szárazra és megdöglött. Már én is kint vagyok a szárazon, egy kicsit még ficánkolok, és közben abban reménykedek, hogy én leszek az a hal amelyiknek kinől majd a tüdeje... Ki tudja, az evolúció és a személyiségfejlődés is hosszú és lassú folyamat...

Néhány napja csomagom érkezett, olyan nagy formátumú belül pukkanó buborékos fajta és benne egy komoly mechanikai fizikai és logikai szaktudást igénylő összeszerelhető adventi naptár! A részletek, 24 kisebb boriték, hozzá 24 szarvasos vagy mikulás mintás csipesz és egy piros szallag. A logikai és komoly matematikai tudásomat felhasználva hamar rájöttem, hogy nincs mivel felakasztani a szallagot, így azonnal kinyitottam az első borítékot, hogy a csipeszét a piros szallag rögzítéséhez használhassam. A szallag másik végét, a fizikai szaktudásom rögzítette e polcos szekrény tetejéhez, súlyos leterhelő módszerrel (a félév során összrajzolt papírok tömege pont megfelet). Ezek után fel lehetett aggatni a borítékokat a szallagra, majd hátradölni a fotelomban és megcsodálni a művet. Az első boríték egy fotót tartalmazott a húgom néhány héttel ezelőtti szallagavatójáról plusz egy felfüggeszthető papír hópelyhet, ami valamilyen rejtélyes oknál fogva azóta bepöndörödött. Másnap már alig vártam, hogy kinyithassam a következő borítékot és a sikeres nyitás jutalma egy újabb fotó, ahol mindenki sötét, az előtérben a fű éles a háttérben hófödte hegycsúcsok magasodnak, mindenkin rövidujjú és farmer. De a beállítás kit érdekel ez megint az én családom és lassanként könnyeket csal a szemembe. Most a harmadik napnál tartok (kicsit el vagyok csúszva) és szüleim foróját találtam a borítékban, amit én fotóztam róluk az Eiffel torony lábából. Mindketten engem keresnek a vas laidyben de még csak apám talált rám a meghatározhatatlan színű tartók között. Mindhárom fotó egy gyönyörű pillanata az életemnek (mégha a húgom szallagavatóján nem is lehettem ott személyesen), olyanok amikre egész további életemben emlékezni szeretnék. Ez minden idők legszebb karácsonyi ajándéka, mert egyszerű mégis szívből jövő. Minden fotó arról mesél egyesével, hogy milyen szép is volt az eddigi életem és milyen szerencsés vagyok, hogy iyen fantasztikus és odaadó családom van. Ha eddig nem is volt honvágyam, hát most már van, mert minden kép együtt suttogja, hogy "gyere haza, várunk Téged"...

Aki ezek után kíváncsi a mindennapjaimra, az vagy nem figyelt rendesen, vagy nem tudja ez milyen érzés vagy csak nagyon kíváncsi. Na az ő kedvükért azért folytatom a bejegyzést. Szóval a mai napot a szabám rendbehozatalával töltöttem, hogy így a lelkemet is rendberakjam. Már jónéhány napja nagyon keményen hajtok, teljesen kimerültem, alig eszem, mert nincs rá időm és alig alszom, hogy minden meglegyen jövő hét csütörtökre, mert akkor zárul ez a negyed év a számomra. Mégis szükség volt erre a mai napra, mert ezen a lejtőn is meg kell tudni állni, még mielött az ember eléri az alját. Menet közben lefelé így is szörnyűségeket csináltam, megmutatkozoztt döntésképtelenségem és határozatlanságom plusz némi önbizalom hiány. A húgomra nem figyeltem oda rendesen tegnap pedig két barátomat is megbántottam felszínesen. (remélem nem komoly és hamarosan kiheverik) Ilyen esetekben mindíg azokat bántom meg akik a legközelebb vannak hozzám, azt még nem tudom, hogy miért pont őket, de az biztos, hogy nekik lehet elmesélni a bajokat így nagyobb esély van rá hogy közben rájuk vetülnek az érzéseim. Közben egyre több kedves ismerősömet jegyzik el, házasodik vagy babát vár, míg én a félévemet elnézve azt sem tudom hova tartok. Az idekint lévő franciák, miután hazamennek a mesterdiplomájukat szerzik meg pedig mind fiatalabb nálam. Ilyenkor nem értem, hogy ez hogy lehet, mert nem úgy érzem, mintha az elmúlt 5, lassan 6 évet lustálkodással töltöttem volna... Lehet, hogy a határozatlanságom emészti fel az időmet, úgyhogy a továbbiakban erre kellene koncentrálnom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.