Ha elindul az ember haza, sok minden megfordula a fejében. Például, hogy összegezni kellene az elmúlt fél évet. De mivel mindenki ezt tenné, én nem fogom, márcsak azért sem, mert ez a téma még nincs lezárva és remélem, hogy ez sokkal inkább valami újnak a kezdete volt mintsem egy egyszeri kaland.
A kocsiba reggel beülve, tekintetüket újra magyarország felé fordítottuk és tudván, hogy 3200km-rel nézünk szembe, néhány gyors kalkuláció futott át agyamon. Ha idekint öt órát van világos, kilenctől kettőig, otthon mondjuk tizet, héttől ötig, akkor 640 kilóméterenként egy órával lesz világosabb!!! Ami annyit tesz, hogy minden megtett nap után (mivel kb ekkora távolságot fogunk megtenni naponta), mindig nyerük egy órát. Ha jól megy minden egy hetet utazunk, mert útba esik néhány látványosság! :D (főleg építészeknek...)
A vezetés elég fárasztó a teljes sötétségben, mégha váltott sofőrökkel is operál az ember. Az út folyamatos koncentrációt igényel, minden egyes rezdülését érezni és értelmezni kell a kocsinak, mert csak ez ad információt a legfontosabb dologról errefelé, arról, hogy tapadnak-e még a kerekek!?. A vezetés teljesen más, olyan mintha a gázpedál 60 lőerő helyett 300 felett uralkodna, és időnként még négyesben 90-nél is kipörögnek a kerekek, ami azért elsőre okozott meglepetést... Szóval hozzá kell szokni, az autó komoly "tuningon" esett át, pedig nem változott semmi.
Az ilyen utazások során fura mértékegységekben kezdenek beszélni az emberek, mivel az alvás hossza nem egy órát vesz igénybe, hanem 100 kilómétert...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.