Na csak, hogy nagymamáim se unatkozzanak, itt az ideje, hogy kanyarítsak néhány újabb sort a digitális vászonra. Kezdjük ott, hogy három hete hó van (november 5 óta egész pontosan, ez könnyű, mert szülinapot ültünk aznap) és hozzá megfelelő hideg is társul. A héten megütöttük a -18°C-t, természetesen tiszta égbolttal (a kettő mondjuk összefügg), így mehettünk ki északi fényt nézni... Dideregtünk egy fél órát de nem jött zöld maszat az égre, tehát sokkal jobbnak láttuk ha háton csúszdázunk a megfigyelődombról... (no comment). Meg kell, hogy állapítsam a hó igazán élvezi a hideget, és rengeteg előnnyel hálálja meg a gondoskodást. Itt van mindjárt például, hogy nem olvad el vagy nem lesz szürke és latyakos, szép tiszta fehér marad hosszú heteken át. Azonkívül a nagy hideg miatt egészen száraz, így az épületekbe sem hordják be az emberek, nincs víztócsa a bejárati ajtónál és nem kell takarítani. A svédek nem sózzák az utakat, csak egyszerűen végighúzzák az összeset egy homlokrakodóval (markológéppel), hogy szép tömöt és sima legyen. Ez igaz a gyalogutakra is, mert itt azon is könnyű szerrel elférnek!

Egy ideje már rendszeres könyvtárlátogatóvá avanzsálódtam, igaz még egyetlen könyvhöz sem nyúltam hozzá, viszont az épület tájolása fantasztikus. Kis kiszögellésekben nyolc tíz pad, padonként egy ember (ez itt is így megy) és mind a naplementét látja maga előtt. Jelzem, háromnegyed kettő körül járunk délután. Kettőre a nap már lent is van, négyre teljes a sötétség. Vagyis ez így nem teljesen helyes, mondjuk inkább, hogy négyre éjszaka van. Merthogy mindenhol lámpák égnek, minden egyes gyalogút ki van világítva, az ablakokban kis lámpácskák pislákolnak, mindenhol hangulatvilágítás, és nem ám csak elszórva, itt tényleg mindenki tisztességesen világít. Az egyetemen a hat épület között húzódó utcát 40W-os izzókkal világíthatják mert könnyűszerrel bele lehet nézni, de derék magasságban is van egy újabb lámpasor így nagyon szép szórt fényben úszik a campus. Hozzátszem függönyök sincsenek nagyon, ezt már valószínüleg írtam, de azt még nem, hogy így a benti fény szűretlenül özönlik az utcára. Szóval igazság szerint nincs sötét, kivéve ha autóba ül az ember. Mert a várost elhagyva a közvilágítás megszűnik és a fényözönt az éjszaka puha fekete mélysége váltja fel, amelyet csak rövid időre varázsol újra meg újra nappallá az elsuhanó svéd autók három kiegészítő reflektora.

Ma este tíz, ballagok hazafele a suliból és az ég csodálatos fényárban úszik, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag. Már néhány alkalommal volt ilyen (fotós szakzsargon következik) olyan mintha a cokin szűrőcsalád összes félátmenetes ND, dohány és királykék szűrőjét össze-vissza de egyszerre haszálták volna az égbolt kiexponálásakor. Magyarra fordítva, narancssárga és kék fényekben úszott a világ. Ezt még különösebbé teszi az a tény, hogy az ég alja ilyenkor nem narancssárga, mert az mélykék vagy világosszürke. A narancsos derengés csak jóval a horizont felett kezdődik, így varázsolva érthetetlenné és teljes mértékben leírhatatlanná az eget. Sajnos gép még egyszer sem volt ilyenkor a kezemben, de az érzést úgysem tudná visszaadni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.