Aki egy ilyen útra vállalkozik, ne számítson semmi jóra, mert egyszer úgyis hazajön és biztosan nem fogja a helyét találni, (a legjobb ha kintmarad és meg sem fordul a fejében, hogy ez lehet másképp is). Rengeteg kalandon, megmérettetésen és próbatételen vagyok túl és biztos, hogy az életemben lesz ennek még visszhangja, de most csak a zavarodottság, a magány és a mi van most érzése kavarog a barátok és a család szeretetével, egy olyan elegyet képezve ami átitatja a minndennapjaimat és folytogató szagától, nem látom a kiutat. Visszanézve a képeket nagyon szép volt, fantasztikus barátokat szereztem, bár a kapcsolattartás a távolság homályába fog veszni, ez már most megmutatkozott sajnos. Viszont megelégedésemre legyen mondva a képeimen nem találtam kivetnivalót, ugyan nem világrengető alkotások, jelentősnek sem igen mondanám őket, de a ráfordított időt tekintve, hobbyból jeles. Sajnos a kiút nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de ez igazából egyetlen rossz döntésemnek az eredménye volt amit még idehaza hoztam meg, mielött kiutaztam volna és a következményei miatt nem teljesülhetett a legbelül oly régóta eltervezett célok szövevényes hálója. Az indulás elött egyben biztos voltam, hogy gond nélkül végig tudom csinálni, rendelkezek minden olyan tudással és tapasztalattal, ami ehhez szükséges és ez így is lett. Bármilyen probléma is került elém azt megoldottam és ehhez kétség sem férhet. Most viszont pontot kell tennem ennek a blognak a végére, (egy időre vagy örökre) mert az életemet újból össze kell szednem, mivel sehol nem vagyok ahhoz képest ahol most lennem kéne és ez eltart majd egy ideig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.