Hosszú az út egy féléves Erasmus programhoz. A döntést már ugye meghoztuk, viszlát család, barátok, barátnők, tegyük hidegre magunkat egy fél évre, nagy fejes az élet hűs vizébe...

Ezt a hatalmas lépést némi papír munka és öntömjénezés követ, mivel kerekítenünk kell egy önéletrajzot és egy motivációs levelet is, mindjárt két nyelven! Pontgyűjtő táblázatot töltögetni (pont mint egy keresztrejtvény), aláírásért rohangálni, szóval csupa örümteli időtrabló dolog. No, ha ez mind megvan, akkor irány a nyomda (igen nyomda, mert ipari mennyiségű nyomat kell ám mindezekből), két példány, aláírva bla bla bla bla...

Ezután várunk, sokat és kitartóan, nem reménykedünk, csak mélyen belül tudjuk, hogy benne leszünk a kisorsoltak között (mivel a metódus nem sokban tér el egy sorsolástól) Ilyenkor persze mindíg szivárognak ki információk, de mi csak mosolyogjunk és ne engedjük a kételyt elhatalmasodni szervezetünkön.

Ha bekerültünk a nyertesek közé itt az ideje megbontani az első pezsgőnket, igen lesz még második, sőt harmadik is! De most csak a lehetőséget ünnepeljük, mert a kitárt ajtón be is kell ám lépni! Most azthiszitek ez könnyű, de ez is rengeteg papír munkával és elfecsérelt idegörlő várakozással telik majd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.