Gyönyörű. Nincs más szó erre. Ehhez foghatót még sohasem láttam ezelőtt, pedig már igen sok helyre elcipeltek! Ha mégis le kellene írnom, azt mondanám, hogy olyan mint bora bora és skócia gyermeke. A hatalmas hegyek közvetlenül a tengerből nőlnek ki, nincs rákészülés, hogy itt most hegy lesz. A hosszan elhúzódó fjordokban apró halászfalucskák lelnek menedékre az időjárás folyamatos viszontagságai elől. Máskor egész alföldek terülnek el a hegyekkel szegélyezett völgyekben, majd hirtelen, hófehér homokkal takart, tarka kis tengerpartocska bukkan elő váratlanul. Az egész félsziget alig 300 km hosszú, és olyannyira változatos, hogy az ember elfárad gyönyörködés közben. Megállni nincs nagyon lehetőség, csak az "unalmas" helyeken, ott, hol két természeti csoda épp összeér. A sziget igazi kánaán a vezetés szerelmeseinek. Folyamatos kihívást jelent a megfelelő sebbességi fokozat kiválsztása és élvezet a milliónyi szűk kanyar bevétele a meredek sziklafal és a tengerpart között. A szürke, időnként piros aszfaltcsík, hol kettő, hol pedig éppcsak másfél sávos. Hatalmas élmény volt itt vezetni, felelősségteljesen, mégis kihasználva az út nyújtotta kalandokat. Az öblöket időnként hatalmas hidak ívelik át, máskor pedig rémisztő, hatezerháromszáz méter hosszú alagút visz át az egyik partról a másikra, ahol nyolcvannal haladva, csak az alagút alját elérni is öt percig tart. A tájat minden felé elszórt, apró házacskák tarkítják, legtöbbjük itt is szigorúan piros fehér színekre festve. A kerteket, maga a természet adja, kilépve a házból azonnal egy végtelen zöld gyep terül az ember lába elé. A partok közelében a halászkunyhók, minden építész képzeletét felülmúló bátorsággal merészkednek a sziklás tengerpart fölé. A hangulatuk egyedi és összetéveszthetetlen. De a szaguk is! A szárított hal enyhe, de összetéveszthetetlen szaga itt mindent beleng. Aki nem járt itt az menjen el, ha teheti, aki járt itt, az biztosan majd visszavágyik, mert legyen bármilyen rossz is az időjárás, a sziget ezer arca közül egy, biztosan megragad az utazó szívében.

Ezerötszáz kilóméter, száztíz liter üzemanyag, harminc szendvics, tíz különböző ember, három autó, két éjszaka, egy uticél... Lofoten islands, Norvégia. Megáztatjuk a lábunk az északi tengerben honap délután! Kívánjatok jó időt, mert az északi tenger nagyon hideg és szép álmokat, mert már nagyon fáradt vagyok...

Na ki tudja mit tanultam meg először az első svéd órámon? Hát azt, hogy a franciák sosem ejtik a "h"-t! Már megérte a mai svéd nyelvtanfolyam. Itt tényleg komolyan veszik az international language school fogalmát! Amúgy, rettentő vicces svédül tanulni, kicsit olyan "Istenek a fejükre estek" feeling, azzal a csettegetős nyelvjárással. Van a nyelvnek egy ritmikája, ami egy tengeren hullámzó bárkára hasonlít leginkább, csak sajnos a teremben ülő sok diák monoton kántálása elnyomja a hullámzás andalító dallamát, így nehéz jól megtanulni. Na akik ezt nem tudják elképzelni, figyelmükbe ajánlok egy finn népdalt, tudom nem svéd, de az érzés nagyonis hasonló! https://www.youtube.com/watch?v=4om1rQKPijI&feature=related

Az este folyamán továbbá fényderült a nagymamák testet és leleket formáló, íratlan kézikönyv néhány fejezetére, anélkül, hogy azt kérdés formájában egy ordas farkashoz kellett volna szegeznem. Magyarra lefordítva, baromi fárasztó sütit sütni robotgép nélkül! Főleg, ha az ember egy márványossal próbálkozik, ahol egy kiló por keveredik alig fél liter folyadékkal, amiből kitűnő massza (nem a versenypilóta) lesz. Mivel a rendes elkeveredés érdekében evőkanalanként kell adagolni a hozzávalókat, ezért ez egy háromnegyed órás folyamatos karizom erősítő gyakorlat! Így nem meglepő, hogy a szerető nagymamáknak, bodybuildereket megszégyenítő erejük és kitartásuk van. Isten éltesse a nagymamákat! Szóval a süti nagyon jól sikerült kinézetre, remélem az íze is hanonló lesz, mert sokat dolgozam érte, sőtt még a barázdákat is sikerült átrendeznem az egyik ujjamon, amikor a sütő fűtőszálának simogatására adtam a fejem.