Van új bakkancsom, így hatamlas új lehetőségek nyílak előttem. Például gond nélkül ácsorgok egy órát éjszaka, mínusz hat fokban, két zoknival, (az egyik sízokni) hogy elkészítsek nektek néhány fotót. Erre most második alkalommal vállalkoztam, mivel a körülmények ma adódtak úgy, hogy nyakoncsíphettem az északifényt és egy pixelhalmazba rendezhettem azt. Egy kedves ismerősöm, horgászáshoz hasonlította a dolgot, mivel álltunk a tóparton hosszasan és vártunk a kapásra, én ezt csak annyival egészítettem ki, hogy nyáron azért sört is lehet inni az efféle tevékenység mellé. Nade a lényeg, hogy sikerrel jártunk, és lencsevégre kaptuk ezt a nem minden napi jelenséget. Kérdeztem a svéd srácot a coridorban, hogy ő hányszor látta eddig, de a válasza mindösze csak egy volt. Ezen mondjuk annyira nem lepődtem meg, mert például a felkelő napot még én is csak egyszer vagy kétszer láttam és azt is csak teljesen véletlenül. Ha eljön az ideje Valakivel ezt is végig fogom nézni...

Jelentem esik! Jégeralsó polárpulcsi, ez ma az új divat a cserediákoknál. Ugyanakkor Converse tornacsuka zokni nélkül a svédek elképzelése ugyanerről... Hiába a divatért is meg kell szenvedni, bár ki tudja, lehet náluk ez teljesen normális, és ezért nem kapok sehol bakkancsot... Ma reggel egy hatalmas bögre forró teával (fekete erdei gyümölcsös) kezdtem a napot, álltam a nyitott ablak előtt és hallgattam a hóesést! Imádom, ha esik, annyira más lesz tőle minden. A hangok eltompulnak, a fények megváltoznak és minden hófehér ragyogásba kezd. Az egész éjszaka kezdődött, a hóesés kezdetben havaseső formájában hullott alább, majd erőt véve magán a hideg, legyűrte a határt a nulla foknál, és az eső kikristályosodott. Az így megnövekedett felület pedig lehetővétette a szálingózás fogalmát immár a hó számára. Az éjszakai fények és a mélyfekete égbolt erős kontrasztja minden egyes aláhulló hópehelyhet kirajzolt az éjszakában, így megmozdítva a hatalmas boltozatot a talaj felé. A teljes csönd és a sötétségbe vesző látőhatár egészen apróra zsugorítja az embert.

A "rengeteg" szabadidőm során elgondolkoztam azon vajon miért is van nekem négy tárgyam, a normális kettő helyett!? Lehet, hogy tudásszomj betegségben szenvedek? Egyáltalán létezik ilyen? Elképzelhető, hogy valaki nem bírja abbahagyni a tanulást, képtelen választani a tárgyai közül, mert túl sok minden érdekli?  Mind a négy tárgyam izgalmas, és úgy érzem, ha nem vettem volna fel az egyiket, akkor kimaradtam volna valamiből. Sajnos a svéd tanulmányi rendszer miatt így is megesik, mivel gyakran óraütközésem van. Az előadások szuperek, nagyon élvezem őket, ha tehetném egész nap bent ülnék a suliban figyelnék és tanulnék. Ez mind szép és jó, a problémák ott kezdődnek mikor minden tanár egy komplett hétvégényi házit sóz a nyakamba. Ezzel most is nagyon meggyűlik a bajom. Sajnos igen lassan pepecselősen dolgozom, mivel az itteni elvárásokkal nem vagyok tisztában így jobbhíján a sajátjaimnak kell megfelejek, azok meg igen magasak. A felpörgető dolgokra (mint pédául sport), így nem marad időm. Otthon már gond nélkül bevállalom, mert ismerem a terhelést és a követelményeket. Itt a rengeteg teendő ellenére is úgy érzem nem csinálok semmit, mert a feladatok egyszerűek ugyanakkor időt rablóak, így a befektetett munka és idő vs megtérülő eredmény hányadosom erőteljes semmittevést mutat, holott ennek fikarcnyi jelét sem érzem. Dolgozom mint egy kisangyal még a glória is virít a fejem fölött, hála istennek nem pusztulok bele, viszont, hogy megleszek-e, az hétről hétre kérdéses. Eddig minden hetet túléltem, de a végétől félek egy kicsit! Most viszont megyek és beiratkozok a STIL-be! Ez kell, hogy végre röpizhessek!